Evangélikus templom
Szentes belvárosában, a református és az ortodox templom szomszédságában, a Kossuth Lajos utca 9-es szám alatt igen szép, nyerstégla burkolatú, hegyes tornyú templomot pillanthatunk meg, az evangélikusok templomát.
A városban már a 18. század közepén éltek evangélikusok, akik az akkori ellenreformációs rendeleteknek megfelelően kötelesek voltak a katolikus templomba járni, ott keresztelkedni, házasodni, és a katolikus temető szélén temették el őket. II. József Türelmi Rendeletét (1781) követően már járhattak a református templomba is istentiszteletre, de keresztelésüket, esketésüket és temetésüket még mindig a katolikus plébánosnak volt szabad végeznie egészen 1791-ig. Ettől az évszámtól kezdve először a református temetőben temetkeztek, később a zsidó és az ortodox temető között hozták létre saját temetőjüket.
1793-tól az orosházi egyházközség lelkésze látta el, ebben az évben tartották meg az első istentiszteletet a szentesi református templomban. A gyülekezet első gondnoka, Pekárik Pál közbenjárására több evangélikus iparos fiatalember telepedett le Szentesen, akiknek igyekezett evangélikus feleséget választani a gondnok. Az imaházépítés szándéka a 19. század elején került előtérbe. A telket 1810-ben vették meg. Az alapkőletétel 1815. június 18-án történt meg. Sajnos az építkezést sok akadály hátráltatta. A vályogfalak egy nagy esőzés következtében teljesen eláztak, ezért az egészet újra fel kellett építeni. A tetőt 1817-ben egy szélvihar elsodorta, így 1820-ban készülhetett csak el az első szentesi istentiszteleti hely. Első helybéli lelkészét 1820-ban választják meg, 1821 az anyakönyvezés kezdetének éve, 1823-ban Molitorisz Lajos lelkipásztor idejében önálló egyházközséggé alakul Szentes.
A templom építésére a 19. század második felében indul meg a gyűjtés, Jurenák Eduárd felügyelő 800 Ft-ot hagyott a cél megvalósítására. Az építkezést a századforduló után kezdték meg és 1905. október 29-én szentelték fel. Az építkezés költsége 70000 korona volt. Tervezője Francsek Imre.
A belváros egyik megragadó épülete kiváló arányaival, kecses, égbenyúló tornyával hívja magára a figyelmet. A neogótikus templom vöröstégla burkolatú. Ablakainak mindegyike csúcsíves. Négy tornya van: a harangtorony, két oldalán a két lépcsőtoronnyal, illetve a tetőgerincen magasodó huszártorony. A 45 méter magas harangtorony földszintjén díszes bejárat, kétoldalt korinthoszi fejezetű oszlopok, fölötte kör alakú rózsaablak. A harangház ikerablakai fölött a toronyóra látható, a város adományozta, tartja fönn és világítja ki esténként, Hermann Pál szentesi órás készítette a templom építésével egy időben. Ahogy a katolikus és a református toronyórát, úgy ezt is Vidovics Ferenc szentesi órásmester tartja karban. A kapu két oldalán kétszakaszos támpillérek húzódnak. A lépcsőtorony, illetve a huszártornyok nyolcszögletűek. Figyelemre méltóak még a templomot díszítő vasalási munkák: a toronysisak sarkain lévő vízköpők, illetve a bejárat növényornamentikás kovácsoltvas díszítése. Az északkelet-délnyugat tengelyű templom oldalhomlokzatain négy-négy ablak és öt-öt támpillér van.
Belseje egyhajós teremtemplom, 30,5 méter hosszú és 11,4 méter széles. Ülőhelyeinek száma 317 (a kórus alatt 48, a hajóban 201, a szentélyben 14, a kóruson 54). Falai egyszínű fehérek. A bejárat felöli oldalon kőkarzat húzódik, melyet szegmentíves árkádok tartanak. A karzaton áll ma is özv. Sulcz Endréné Francisti Mária által férje emlékére adományozott orgona, melyet 1905-ben Országh Sándor készített egy manuállal, pedálsorral és 7 regiszterrel. A teret csúcsíves, fiókos dongaboltozatú mennyezet fedi. A templom a nyolcszög öt oldalával záródó apszisban végződik. Négy ólomüveg ablaka Jézus életének néhány jelenetét vetíti elénk. Hegedűs László, szentesi művész festette a templom legnagyobb látványosságát, a szószékoltár festményét, mely Jézust ábrázolja a samariai asszonnyal. A fából készült oltárépítmény mellett áll a keresztelőmedence. Az I. világháborúban elhunyt 22 szentesi evangélikus emlékére 1925-ben díszes, szecessziós faragványokkal keretezett emléktáblát állítottak.
Egy harangja van, melyet Hőnig Frigyes öntött 1924-ben Aradon. Súlya 200 kg. Vasárnap fél 9-kor, 9-kor, 3/4 9-kor (Miatyánk alatt) és 12-kor szólal meg 2-2 percre.
Az I. világháborúban mindhárom harangját elvitték az orgona homlokzati sípjaival együtt. A régi harangokat 1911-ben készítették Hőnig Frigyesnél. A 650 kg-osat Jauernik Sándor, Imre és Béla adományozta elhunyt édesapjuk tiszteletére, a 350 kg-osat dr. Sulcz Lajos szülei tiszteletére, a 200 kilósat pedig Mojzsik Lajosné Dukai Mária nagyszülei emlékére. Az I. világháború után két új harangot öntött újjá Hőnig (350 és 200 kg súlyokban), ezek közül a nagyobbik – melyet Petrovics Soma tiszteletére Soma-harangnak is hívtak a helybéliek – a II. világháborúban pusztult el.
A templom külső-belső tatarozása évek óta folyik. Sajnos a kicsiny gyülekezet saját anyagi erővel képtelen ezt fedezni, ezért a város és az országos evangélikus egyház is segít. A gyakori beázások miatt megkezdődött a tetőzet teljes cseréje. Előreláthatólag a teljes rendbetétel 60 millió forintba kerül összesen. Az utóbbi években a város díszes esti kivilágítással látta el a templomot. 2002 karácsonyán az ünnepi hangulatot idézve a Csendes éj dallamát hallhatta a város népe a templom tornyából esténként.
Szentesen kb. 500-an evangélikusok, a szórványokkal együtt 900 fős a gyülekezet, ebből 140-en egyházfenntartók és kb. 60-an járnak rendszeresen templomba. Vasárnapi istentiszteletet 9 és 17 órai kezdettel tartanak. Szentesről látják el Csépát és Nagymágocst, mint szórványgyülekezete, illetve leányegyházat. Nagymágocson a hónap 3. vasárnapján délelőtt fél 11-kor, Csépán a hónap 4. vasárnapján 11-kor kezdődik istentisztelete. Hitoktatásban kb. 12 gyermek vesz részt. 1996 óta lelkésze Pathó Gyula.