(Magyar) Felsőpárti református templom
Szentes főterén 1826-ban felépült a református nagytemplom. 1871 tavaszán az egyház presbitériuma gyűjtést indított a felsőpárti református templom építésére is. Az eredményesen induló gyűjtés elakadt, Futó Zoltán temesvári lelkész élesztette fel a templomépítés ügyét.
Előterjesztése nyomán 1909. október 31-én „Kálvin János születésének 400 éves évfordulóján” a presbitérium egyhangúlag kimondta a munkálatok elkezdésének szükségességét. Az építés ügye 1912 elején felgyorsult. Többszöri pályáztatás után a szakértők Dobovszky József István szentesi építész pályamunkáját fogadták el, de javasoltak néhány változtatást is a tervekben. Az építési munkákat Oláh Lajos szentesi építőmester, az egyéb kivitelezést Szatmári Pál szentesi asztalosmester nyerte el. A harangok, a színes ólomüveg ablakok és az úrasztali felszerelés tehetős szentesi családok adományaként került a templomba. A toronyórát a hagyományoknak megfelelően a város ajándékozta az egyháznak. Az orgonát a pécsi Angster József orgonaépítő-mester készítette.
A templomszentelés látványos külsőségek mellett 1914. május 24-én ment végbe. A templom külső homlokzata tégla architektúrás, műkő építészeti elemekkel díszített.
A négyszög alakú főhajót két oldalhajó egészíti ki, a főtengelyben egy toronnyal, mely a főbejárat bélletes ajtaját foglalja magában. A templomhajót lezáró félkör alakú apszisban helyezték el a faragással díszített szószéket, az úrasztalt és a keresztelőmedencét. A templom külső homlokzatának műkő elemei, a karzat mellvédje és a belső berendezés azonos, a népi díszítőművészetből kiemelt motívumrendszert mutatnak. A századforduló szecessziós építészetét képviseli a megépült felsőpárti református templom Dobovszky József István építész számos középülete mellett.
Szentes református lakossága jelentősen gyarapodott a 19. században. Ezért 1871-ben a presbitérium szükségszerűnek találta, hogy egy új templom épüljön a Felsőpárt városrészben, mivel az túlságosan távol esett a Nagytemplomtól. Sajnos a templom megépítése csak 1909-ben, Kálvin János születésének 400. évfordulóján került napirendre. A beérkező 10 pályamű közül Dobovszky József tervét fogadták el, aki többek közt a ráckevei és a tiszakécskei református templomot is tervezte. A kivitelezési munkálatokat Oláh Lajos építőmérnök és Szathmári Pál asztalos mester végezte, mindketten Szentesről valók. A munkálatokat 1912. szeptember 17-én kezdték el. A lehullott jelenős mennyiségű csapadék miatt az alapkőletétel eltolódott, csak 1913. május 12-én történt meg Futó Zoltán esperes szolgálatával. A templomot 1914. május 10-én vette birtokba a gyülekezet, felszentelésére május 24-én került sor Baltazár Dezső püspök szolgálatával. A parókia 1912 őszén készült el.
A Vörösmarty és a Jókai utca sarkán, északnyugat-délkeleti tengelyben áll a késő szecessziós stílusú, kereszthajós református templom. Tornyának magassága megegyezik a Nagytemploméval, 43 méter, ebből a falmagasság 26, a sisak 14, a toronygomb és a csillag 3 méter. Bélletíves bejárata mellett, kétoldalt falpillérek ugranak előre a falból. Az órával kapcsolatos érdekesség, hogy bár a számlapok a harangok fölött vannak, maga az óraszerkezet a harangok alatt van elhelyezve. A torony két oldalán lépcsőtornyok húzódnak. Az egész templom külseje vöröstégla burkolatú, vakolattükrös részei fehérre vannak meszelve. Kereszthajója trapézszerűen záródik. Ablakai félköríves záródásúak, illetve kör alakúak.
Belsejének értéke, hogy tisztán áttekinthető. Minden építészeti eleme tisztaságot, nyugalmat sugároz, ugyanezt támasztja alá a falak fehérsége és puritánsága. A teret csúcsíves fiókos dongaboltozatú Rabitz-mennyezet fedi. Az ülőhelyek száma 700, az állóhelyeké 360. A hosszhajó végében az úrasztal, a szószék és a Mózes-szék helyezkedik el. A vaspilléreken nyugvó karzat mellvédjén ízléses majolikadíszítések láthatók. Az orgonát Angster József készítette1928-ban, kétmanuálos, 13 regiszteres. A főhajó 25 méter hosszú és 10 méter széles, melyet kétoldalt egy-egy 3X8 méteres, trapéz formájú térbővület egészít ki kereszthajóként.
A templom építésével egyidejűleg három harangot készítettek, amelyek 1750, 750 és 450 kg-osak voltak. 1917-ben mindhárom harangot elrekvirálták. Jelenleg két harangja van a templomnak. 1921-ben készült a 707 kg-os nagyharang az elhurcolt három harang helyébe. Feliratában megörökítették a régi harangok adományozóit: özv. Zsoldos Ferencné Nagy Vilmát, Csúcs Lajost, Mátéffi Lászlót és nejét, Csúcs Erzsébetet, özv. Horváth Jánosné Kristó Nagy Esztert. Továbbá a harangon olvashatók a jelenlegi harang adományozói is: Filó János és neje, Gaál Róza, leányuk Szatmári Ernőné Filó Laura, Bazsó Erzsébet és Ruks Molnár János. A harangot Szlezák László öntötte Budapesten 1921-ben. A kisharang 102 kg-os és a magyartési szórványgyülekezetből került a toronyba 1980-ban. Felirata szerint Szlezák László műhelyében készült Budapesten 1949-ben Gilicze László lelkészsége és Soós Imre gondnoksága idején.