(Magyar) Szentes régi képes levelezőlapokon
Részlet az 1998-ban kiadott „Szentes régi képes levelezőlapokon” című kiadványból
A környezet képi megformálása egyidős az emberrel. Az üzenetek, üdvözletek dekorálására, illusztrálására már a korai századokban is számos példát találhatunk. A képes levelezőlap előfutárának tekinthető a XVII. századtól divatba jött köszöntő lap, vizitkártya. E kisméretű kartonok egyik oldalát általában virágmotívumokkal, tájképekkel díszítették, a másik oldalára a látogató ráírta a nevét, s a kialakult gyakorlatnak megfelelően személyesen adta át vendéglátójának. A későbbiekben elterjedt az üdvözlő lapok, kártyák küldése. Jellemzőjük volt a kézzel rajzolt ábra, a kis példányszám, s a zárt borítékban történő feladás. A nyomdai úton előállított és sokszorosított díszes, rajzos kártyák a XIX. század közepétől terjedtek el. Ezzel közel egyidőben vált szokássá a levélpapír és a boríték képpel való díszítése.
A mai értelemben vett, tömegesen gyártott és terjesztett képeslap közvetlen elődjének a hivatalos postai levelezőlap tekinthető. Az első ilyen levelezőlapot az osztrák-magyar postaigazgatóság adta ki 1869-ben. A rányomott bélyeggel megjelent újszerű lap alkalmas volt rövid közlések, névnapi üdvözletek, újévi kívánságok stb. továbbítására. Nem igényelt levélpapírt és borítékot, ezáltal jelentősen olcsóbbá tette a levelezést. Nem tekinthető tehát véletlennek gyors elterjedése. Az önálló magyar képeslapkiadás 1896-ban, az ezredéves évforduló rendezvényeivel összefüggésben kezdődött.
1896-ban a Magyar Posta 32 lapból álló összefüggő millenniumi sorozatot jelentetett meg, amelynek darabjai a magyarság történelmi jeleneteit, Budapest látványosságait és néhány vidéki nagyváros látképét ábrázolták. A főváros példáját követve, az elkövetkező években egyre több vidéki lapkiadó, nyomda, könyv- és papírkereskedő vállalkozott képes levelezőlap előállítására, saját lakóhelyének bemutatására.
Több vidéki városhoz hasonlóan Szentesen, Csongrád vármegye korabeli székhelyén is az országos millenniumi ünnepségek után, 1898-ban jelentek meg az első helyi képeslapok. Mielőtt felvázolnánk a szentesi képeslapkiadás kezdeteit, ismerjük meg e nagy múltú település rövid történetét.
Az első levelezőlapok megjelenéséről 1898. április 10-én számolt be a Szentes és Vidéke című újság. Kiadójuk Stark Nándor volt, aki 1883-ban könyvkötészetet és gyorssajtó-nyomdát, majd papír- és könyvkereskedést nyitott Szentesen. Róla még tudni kell, hogy 1891-ben újabb nyomdát alapított, s kiadója, egyben felelős szerkesztője lett előbb a Csongrád megye című hetilapnak, majd 1901-1903 között a Szentesi Friss Újság című napilapnak. Az általa kiadott legkorábbi képeslapokról az Újdonságok című rovatban az alábbiakat írta a korabeli tudósító: „Szentesi levelezőlapok.”
Négy hónappal később újabb közlemény jelent meg a Szentes és Vidékében, amely hírül adta, hogy Untermüller Ernő is forgalomba hozta képes levelezőlapjait. A 27 éves üzletember két évvel korábban, 1896-ban nyitotta meg könyvkötészetét, majd papírkereskedését, s ifjú kora ellenére komoly riválisává vált Stark Nándornak. Már itt elárulhatjuk, hogy az elkövetkező évtizedekben ő játszotta a legjelentősebb szerepet a helyi képeslapkiadás terén, s máig is a legtöbb lap megjelentetése az ő nevéhez fűződik. Az újdonságnak számító első képeslapok megjelenése után alig akad olyan esztendő, hogy ne adna hírt a sajtó újabbak kiadásáról. Hosszú éveken át csak Stark és Untermüller nevével találkozhatunk. Bizonyosra vehető, hogy élénken figyelték egymást, s kölcsönösen igyekeztek szebb és igényesebb lapokkal kirukkolni, mint a másik. Ennek a száz évvel ezelőtti egészséges versengésnek felbecsülhetetlen haszna az a kulturális örökség, amely a korabeli Szentesről képes levelezőlapokon az utókorra maradt.
Szöveg: Labádi Lajos
