Mit gondolnak rólunk a "humormaffia" tagjai?
Badár Sándor - Szentes a vicces város
Turisztikai szempontból furcsa város. Mivel egyáltalán nincs magaslata, nem hajtja ide a dombok, hegyek szerelmeseit semmi. Mert bár Szentes utcáin ugyanúgy megtehet bárki egy akkora távolságot, mint a Mont Everest, még ugyanúgy el is fárad, csak nincs hova kitűzni a zászlót, illetve nem tekinthet le az alant elterülő városra, mert ott van.
Ennek ellenére higgyék el, Szentes megér egy misét, illetve egy látogatást, páratlan élményekkel gazdagodik, aki ide látogat. Nézzük sorjában.
A várost több irányból is meg lehet közelíteni, autóval, busszal, vonattal. Bármelyikkel is tesszük, mindenféleképpen javasolt egy idő után lecserélni a helyiek által közkedvelt és általánosan használt drótszamárra, azaz a biciklire. Nem csak kényelmi szempontból indokolt, hiszen könnyebb így haladni, mint gyalog, hanem mert autóval szinte lehetetlen. A régen még poros útjairól ismert mezőváros ma már száz százalékban aszfalttal lefedett utcáin ugyan élményszámba menne egy autós kirándulás, de ezt gátolja a 30000-nél is nagyobb lakosú város, amelynek kivétel nélkül az összes tagja, beleértve az újszülötteket is, minden reggel egyszerre rajtol kerékpárral, s a nap huszonnégy órájában végzi is áldásos tevékenységét, amely piacos napokon csak fokozódik, és egy indiai nagyváros életképét adja.
Ide kapcsolódik egyébként Szentes egyik ma már szinte első számú nevezetessége, a fél fő utcányi / két sáv !! / széles kerékpárút, amely csak nevében az, hiszen máshol is csak kerékpárosok haladnak. Az autós számára egyébként a legborzalmasabb az, hogy bármerre is indulna el, mindig keresztben érkeznek a kerékpárosok, de a haladást az említett fő, azaz a Kossuth utcán még körforgalmakkal is viccesítették, ha netán a szerencsétlen egyszer fel tudna gyorsulni, ne tegye.
Létezik taxi is, de értelmetlen szentesi szempontból, mert minek, ha ingyen is el lehet jutni bárhova. Kövessük hát a szentesiek szokásait, vegyük fel a ritmust és kerékpározzunk. Így tudunk kívülállóként a legjobban asszimilálódni, és közben lehetőséget kapunk további nevezetességeket is felfedezni.
Érkezhetünk a városba bármelyik irányból vonattal is. Leszálláskor rácsodálkozhatunk az első ránézésre indokolatlanul nagynak tűnő, de impozáns állomás épületére, amely sejteti velünk, hogy valamikor igen komoly forgalmat bonyolíthatott le, és ez így is volt. Mivel Szentesen volt az ország egyik első dízelmozdony garázsa, komoly vonatmozgás alakult így ki, lehetőséget adva ezzel a kitörni vágyó szentesieknek, hogy kapcsolatot teremtsenek a külvilággal, illetve, hogy a világ eljuthasson Szentesre. Óriási teher és személy forgalom kezdődött. Ez a folyamat sajnos az utolsó ismert vasutas, Badár Sándor távozásával megszakadt. Áldásos tevékenységét ma már csak egy emléktábla őrzi, amely 1992 okt. 17.-e óta van kinn, " A makói gyors technikai okok miatt 30 percet késik ".
Utolsó két évét száműzetésben töltötte a II. őrhelyen. Az ínyencek ezt az épületet is megtekinthetik, az állomás északi sarkától található kb. 1,5 km.-re, távol mindentől.
Meg lehet közelíteni a vágányok között gyalog, ma már teljesen veszélytelenül, vagy az állomás elől indulva az úgynevezett rentabájkal. Mindig van egy-két lezáratlan bicikli, amit lelkiismeret furdalás nélkül elvihetünk, a tulajdonosa úgyis a közeli Bakter sörözőben van, tehát nem kell neki és lehet, hogy nem is a tulajdonosa. Ezzel a kerékpárral már kényelmesen megközelíthetjük az őrhelyet, ahova akkori főnöke Badár Sándort száműzte "szolgálatban történő alvás miatt.".
Maga sem gondolta, hogy ez a folyamat az őrhelyen is folytatódott, csak senki nem tudott róla. Itt szállt fel a mi Sándorunk két évvel később egy éppen megálló szerelvényre, hogy bemegy az állomásra kávézni, és az a másik irányba elvitte a világba. Más kérdés, hogy a sorompó azóta van lecsukott állapotban.
Innen folytassuk utunkat az úgynevezett Felső Párton.
Ez egy igen kiterjedt városrész. Széles utcákkal, gusztusos házakkal, telkekről kikandikáló fóliaágyakkal és minden irányban a fáradt vándort csalogató kiskocsmákkal és sörözőkkel. Egyébként ezek a vendégváró egységek és igen fantáziadús elnevezésük egész Szentesre jellemző. Még Hollandia és Belgium ismert nagyvárosaiban sincs annyi söröző, mint itt.
Szűretlen és szűrt sörökkel és a vidék hangulatát idéző pálinkákkal és masszív törzsközönséggel. Kis ismerkedés után egyébként bármelyikük lakásán gond nélkül folytatható ugyanez a tevékenység, ebből is látszik, hogy nem az italért járnak oda. Hosszú, tizenkilóméteres út megtételével eljutunk a repülőtérre, de itt ne is keressünk gépeket, mert mint megszokhattuk, ez csak elnevezésében az.
Itt találhatóak Szentes domborzatilag legmagasabb képződményei, a lődombok. Nem tudni, hogy kik és mikor építették, valószínűleg nem temetkezési célból, soha nem lőttek rá, de, hogy mit kellett eltüntetni, ezt senki nem tudja. Környezetéhez képest magas. Innen legkönnyebben a Rákóczi úton jutunk vissza, egyébként a legtöbb hódító ezen az úton támadta meg a várost, ezért a helyiek ki is hagytak egy utcányi sávot, mégse a házakat tarolják le.
Végigbiciklizve a már említett Kossuth utcán, pár díszes templomon kívül megtekinthetjük a posta palotát, amely erődítményként óvja a bent dolgozókat, nehogy bárki egy küldeményt be tudjon vinni. Itt aztán a központban megtalálható minden, amire egy városinak szüksége lehet, szórakozás, mozi, pénzintézmények, a buszállomás, számtalan turi, ruti, ruci, és hacuka bolt, valamint a Fehér Ház, amely értelemszerűen szürke. Vele szemben a Petőfi komplexum, amely jelen pillanatban a kívülállónak leginkább a romkocsmák hangulatát idézi, pedig csak egy tatarozás, viszont meggondolandó, hogy így üzemeltetve meg összejönne az ára. Itt van a Kossuth tér is, Szentes főtere, itt mondott valamikor beszédet a jeles férfi, viszont a jelentősége azóta teljesen eltörpült, amióta a szomszédban lévő un. járásbíróság udvarában a szentesi humormaffia képviselői, Kőhalmi Zoltán, Hajdú Balázs, Szőke András és Badár Sándor hosszabb és színesebb beszédet mondtak.
Minden évben nyaranta összejönnek itt a szentesiek egy-egy szeánszra. Ha pont ebben az időszakban jár a városban, ne hagyja ki. Innen egy ugrásnyira van a várost átszelő Kurca folyó, amely kis túlzás, mert alig folyik, nem is széles, de romantikája van, és fémjelzi az itteniek legnagyobb szabadidős tevékenységét, a horgászatot, amelyet apraja-nagyja űz. Ezt egyébként még a közeli Tiszában is megpróbálják, illetve a számtalan kubikgödörben, halastóban, csatornában, és akinek ez nem elég, tavasszal a rengeteg belvizes területen is.
Persze kapitális fogásról csak a mondák beszélnek, van olyan aki hallott olyat aki már látott olyat aki olvasta hogy valaki valahol...esetleg valaki evett belőle. A legnagyobb hal egyébként ami Szentesen előfordult, egy óriási bálna volt, az 1950-es évek idején, kamionnal hozták, valószínűleg megmutatni a helyieknek, hogy milyen egy hal, mert senki nem emlékszik, hogy akkora esküvő lett volna.
A Kurcán túl található a Liget, benne a Strand, amely egy termálvizes fürdőhely, és a vízipóló fellegvára. Szentesen egyébként számtalan sport van és sportolási lehetőség, rengeteg országosan is ismert sportolóval, atlétával, birkózókkal, nemzetközi hírű karatékákkal, mégis valahogy csak a vízipólósok tudták kiérdemelni a város, főleg annak hölgytagjai elismerését. Egészen biztosan a hangjukkal... Nagyon népszerű még a tömegsport, amit a város apraja-nagyja űz. Ez a tudatosan a város szélére telepített Tesco bármilyen megközelítésében nyilvánul meg. Itt aztán a futástól kezdve a kerékpározáson át a küzdősportokig minden előfordul, egy a cél, az utolsó karton WC papír bármilyen módon való megszerzése.
Szentes nagy gondot fordít a fiatalság oktatására is. Számtalan általános és középiskola van itt, különösen kiemelkedik ezek közül a Horváth Mihály Gimnázium, amelynek speciális képzése az irodalmi-drámai szak. Ha bárhol az országban él lelkileg, fizikailag elkorcsosult, csak a betűket ismerő, hiperaktív, egyként vagy másként gondolkodó gyerek...máshol úgy hívnák őket, hogy haszontalan jószág, itt nagy eséllyel pályázhat, hogy az iskolát elvégezve országos hírű színész vagy rendező váljék belőle.
Kérdezhetné bárki, hogy mivel foglalkoznak az itteniek, miből élnek, illetve mitől ilyen sikeres ez a város? Minden az őket körülölelő és alant elterülő víz miatt van. A földben található óriási geotermikus energia adja, hogy az összes zöldség extra nagyságúra nőjön, illetve, hogy a város egyetlen nagyüzeme, a BARNEVÁL / Baromfi Feldolgozó Vállalat / két hét alatt vágásérett csirkéket kapjon. Persze ekkora vízér a tudatra is hat, nem csoda hát, hogy az említett előadók is ebből a körből nőttek ki. Mindezeket, ha végigjártuk, fáradtan, de feltöltődötten együnk egy jó pacalt a Delelő Vendéglőben, vagy egy vegyestálat a Strandon a város szárnyasaiból, majd Dél felé hagyjuk el a várost. Azért erre, mert itt található a város igazán monumentális épülete, a TV torony, amely több száz méteres magasságával méltán lehetne híres a környéken.
Furcsa, mert sem benne, sem rajta nem lehet felmászni, nem üzemel, mégis őrzik, egy igazi jelkép. Állítólag a szentesiek ezt a tornyot kézzel állították fel annak idején, nem lehet tudni, hogy igaz-e, mert ezt csak szentesiek mondják. Ott volt állítólag mindenki, mert egyik fele húzta, másik fele tolta. Lehet, mert akkor még gépek nem voltak Szentesen, helikopter meg az országban sem. És azóta is áll.
Az összefogás jelképe lehetne, hiszen mindenkit egyszerre mozgatott meg. Bár nem működik, mégis egyvalamit nagyon tud, fölé emelkedni mindennek. Ha véletlenül az ember ködben érkezik ide, semmit nem lát. A torony tetejét viszont mindig napfényben látja... mintha a Kékesre érkezne meg, vagy az Alpok valamelyik nagy csúcsára. A szentesi emberek vidámságát és optimizmusát sugározza szanaszét !!!
Badár Sándor
Hajdú Balázs: Miért szeretem Szentest?
Elsősorban a hangulata miatt. Aki élt, vagy akár csak járt már egyszer is Szentesen, szerintem tudja mire gondolok. Végig sétálva a városon nagyon sok szép hellyel találkozhatunk, de mindezeken túl létezik ott egy olyanfajta energiamező, amit még Pataki Attila is megirigyelne, ha egyszer ide szállítanák az ufo-k.
Tudjuk ugye, hogy a Föld szív csakrája a Pilisben van, de mi folyik akkor Szentesen?
Tündérterápia a Széchenyi-ligetben?
Szellemsebészet a kiváló orvosokkal megáldott kórházban? Egyszer, még kiskoromban kilenc gyönyörű napot tölthettem el a fekvőbetegek között. Mindehhez persze el kellett törnöm a kezemet két helyen is, ami nem volt egyszerű, és nem is ajánlom senkinek ezt a fajta megoldást, még ha utólag oly szépnek is tűnik minden, leszámítva azt a kis apróságot, hogy a csokit mindig dugdosnom kellett vizitkor a főorvos úr előtt. No, nem azért mert megette volna előlem, hanem, mert nem szerette ha a betegek édességgel tömik tele a gyomrukat.
Aztán volt műtét is meg minden, ahova még anyukámat is beengedték, mondván, hogy egészségügyi dolgozó. Csak ő meg annyit okoskodott, hogy végül őt is el kellett altatni.
Na de persze vannak még ennél is szebb élményeim szülőföldemről. Imádok focizni, és igazolt játékosa voltam a szentesi csapatoknak, függetlenül attól, hogy mikor éppen, hogy hívták. A ligethez és a strandhoz közeli focipálya minősége bizony jobb csapatot is megérdemelne, de a jelenben be kell érni azzal, hogy van egy nagyon lelkes megyei osztályú csapat, még lelkesebb szurkolóikkal.
Még a Trollfoci nevű facebook oldal is megjegyezte, hogy itt kiemelkedő hangulatú mérkőzések zajlanak, ahol a közönség görög tüzekkel, illetve különböző egyéb látványos eszközökkel szórakoztatják elsősorban önmagukat. Nemrég avatták fel Csíky László szobrász alkotását, a Puskás Ferenc szobrot, ami az aranycsapat kapitányának állít méltó emléket.
Ha már említettem a strandot, szép kis fejlődést tudhat maga mögött a létesítmény, és úgy tudom jelenleg is fejlesztés alatt áll. Építenek egy nagy-nagy fedett uszodát, ami nemzetközi versenyek rendezésére is alkalmas lesz, ezáltal még jobban motiválva lesznek a helyi úszó körök és a vízilabda szakosztály. Persze akinek nincs kedve az élsporthoz, annak ott vannak a különböző meredekségű csúszdák, amin fiatalok és idősebbek egyaránt ellenőrizhetik a fizika törvényeinek működését. A strand egyébként a ligetben van, de megtalálható itt még sok minden, mint például a Koszta József múzeum, ami egész évben várja az érdeklődőket. Ezen kívül pedig fák, gesztenyék, futók, ülők, padok, tenisz pályák, kavicsok, kutyák, gyerekek és madarak is szép számmal megtalálhatók az egészséges környezetet ígérő, és a Kurca-folyó által övezett ligetben.
Vannak persze tereink is. Több is. Talán a legismertebb a város szívében levő Kossuth tér. Ki nem találjátok milyen szobor áll itt. De nem csak emiatt szeretjük. Hangulatos, teres, templomos, ahol a nyugdíjas nagymama és a gördeszkázó suhanc egyaránt nyugalomra lelhet. Aztán vannak persze iskolák, bankok, kocsmák, hentesek, kis boltok és nagy boltok, szépségszalonok, ruhaboltok, fittness centerek, játszóterek és még megannyi minden, különleges és átlagos dolgok egyaránt. Annyi azonban biztos, hogy ha valaki szép lassan végighalad a településen, akkor egy rendezett, kulturált, sok aprósággal megszépített várost láthat maga körül, benne harmonikus emberekkel. Elsősorban ezek miatt szeretem Szentest.
Még egy kis apróság a végére. Október 23-án minden évben megrendezi Cseuz László tanár úr a 23 órás ünnepi tekergést, ahol 2-10 fős csapatok bicikliznek egyfolytában a kijelölt útvonalon, így emlékezve hőseinkre. Azonban hasonló kép fogad minket bármelyik másik nap is, annyi különbséggel, hogy nincs a kerékpározók hátán rajtszám. Ugyanis itt tényleg minden elérhető egy tekeréssel, és ezt az itteniek előszeretettel ki is használják. Ha Szentesen valaki éppen nincs biciklin, az csak azért lehet, mert már megérkezett.
Hajdú Balázs
